Göncz 90

Göncz Árpád az embertől telhető legjobb indulattal, esendő odaadással, halk határozottsággal, naiv elkötelezettséggel, fehér ingben és tiszta szívvel volt politikus alkatú értelmiségi. - Göncz Árpád író, műfordító, volt köztársasági elnök 90 éves. A Litera Jánossy Lajos írásával és egy összeállítással köszönti őt.

Nem tudható, mi van akkor, ha ő nincs. Mi lett volna. De lassan már az sem, mi van akkor, ha ő van. Mi van, mi lesz. Most épp 90 évesen. Göncz Árpád mindenesetre egyszer csak lett – ’89-ben. Szinte senki, az ún. szélesebb közvélemény biztosan nem ismerte.

De hát kit ismert, kit ismerhetett? Álmodozó tekintetét leginkább a Balaton partjai felé vetette, később Hegyeshalmon túlra ábrándozott. Csak innen el – felejteni magunkat!

Gönczről sem tudott szinte senki, negyvenöt előtti fiatal, már politizáló éveiről, majd a háború utáni kisgazda aktivitásáról, aztán ’56-os jelleméről, Bibóhoz fűződő hűségéről. Az ún. kádári konszolidációban képviselt elvi és gyakorlati kérlelhetetlenségéről. A forradalom hagyományának és emlékének, a független és büszke Magyarország eszméjének egyik legkitartóbb gondnokáról bizony alig se tudott senki semmit.
És persze nem tudott a fordítóról, Lowry, Faulkner, Hemingway, Updike és Tolkien honosítójáról. Meg a Sarusok írójáról sem nagyon tudott senki.

Ám eljött a pillanat, amikor egyszerre csak mindenki tudott róla. És a többség nem csak tudta őt, hanem szerette. Többség – hm. Szerette – hm. Miféle szavak is jönnek egy köszöntő toll végére?! Ki tudja ma már, mi volt az a többség, volt-e egyáltalán? Szeretet? Volt-e az a Magyarország, amely, jóllehet már akkor vérre menő csörtékben, megannyi politikusi hibával, botlással, itt-ott fejét felütő gyűlölséggel, de úgy tűnt, állja a sarat. Kiállja. Kiáll belőle.

Lehet, hogy ez is tévedés, önbecsapás, illuzionizmus, mentegetőzés; a magyar demokrácia kezdetével egybeeső ifjúkorunk hamvasságának hamis képzete.

Valami azonban talán mondható, amitől nem tágíthatunk:
Göncz Árpád az embertől telhető legjobb indulattal, esendő odaadással, halk határozottsággal, naiv elkötelezettséggel, fehér ingben és tiszta szívvel volt politikus alkatú értelmiségi; a magyar progressziót és tradíciót összebékíteni remélő, a huszadik századi magyar történelmet az egyéni lelkiismeret tükrében mérlegelni kész hazafi. Ma is az.

Belőlünk útra vált jobbik részünket ünnepelhetjük benne.

Jánossy Lajos

Prózaírói munkássága mellett Göncz Árpád nevéhez fűződik J. R. R. Tolkien Magyarországon 1981-ben kiadott A Gyűrűk Ura című könyve fordításának befejezése (melynek első 11 fejezetét Réz Ádám fordította). Szintén ő a fordítója Malcolm Lowry A vulkán alatt, Colleen McCullough Tövismadarak, Arthur C. Clarke 2001: Űrodüsszeia, Agatha Christie N vagy M, Mary Shelley Frankenstein vagy a modern Prométheusz, William Makepeace Thackeray Pendennis története című művének, továbbá William Golding (például A torony, A piramis, Beavatás), John Updike (például a Nyúlketrec, Nyúlháj, A kentaur, A farm, Eastwicki boszorkányok), Thomas Wolfe (Az időről és a folyóról), William Faulkner (Sartoris, Példabeszéd, Fiam, Absolon!, A hang és a téboly), Ernest Hemingway (Vándorünnep, A folyón át a fák közé, Szigetek az Áramlatban), William Styron (Feküdj le sötétben, Nat Turner vallomásai) regényeinek, valamint Peter Shaffer Equus című drámájának.

Mándy Ivánnal

Szabó Magda, Göncz Árpád, Jókai Anna és Mándy Iván

Díjátadás - Nádas Péterrel

Csiki László, Göncz Árpád és Csuhai István

Sándor Iván, Csiki László, Göncz Árpád, Csuhai István, Bertók László és Parti Nagy Lajos

Tovább az oldalra
Göncz 100